Lora Leigh - Buja éjszakák

Kiadó: Ulpius-ház, 2012
Oldalszám: 414
Ár: 3499 Ft
A sorozat köteteiről

Buja fiúk #2

Rowdy története volt a próbamenet, hiszen nem tudhattam, hogy az erotikus irodalom mely szegletét képviseli Lora Leigh, de a Buja fiúk nyitókötete után egyértelművé vált számomra, hogy a romantikus helyett inkább a pornóvonalon mozog, amolyan fasza csávó gerincre vágja a rég áhított dögös csajt, jól megb@sszuk a puncit és minden testnyílás típus. Mivel Maya Banks után már tudom, hogy ez akár szórakoztató is lehet, így nincs mentsége az írónőnek, hogy az első kötettel unalmasat alkotott, viszont úgy gondoltam van a szereplőkben még annyi lehetőség, hogy elvigyék a hátukon a folytatást. Azonban most rá kellett jönnöm, hogy Dawgban nincs.

A történet:

James „Dawg” Mackay évek óta veszettül sóvárog a bájos Crista Jansen után. Pont annyira, amennyire a lány menekül előle – és az elől a veszélyes vonzalom elől, ami villámként járja át minden porcikáját. Csakhogy immár nincs többé menekvés Cristának, mert Dawg kitervelt valamit. Valami alávalót. És meglehetősen erotikusat.

És itt még folytatódna a fülszöveg, de a többit, majd elmondom én.

Gondolatok:

Az első oldalakon szembesülünk, hogy Dawg és Crista – egy újabb erősen pornószereplőhöz illő névvel megáldott nő – között a vonzalom már sok-sok évvel ezelőtt fellángolt és 8 éve együtt töltöttek egy éjszakát, a lány elvesztette ártatlanságát, és teljes körű betekintést kapott a szex rejtelmeibe. Értsd: a bánatában lerészegedett fickó veszettül megkefélte minden testnyílását, amit mi sem természetesebben az akkor még fiatal - bár kisakkozni nem sikerült pontosan hány éves - lány rendkívül élvezett. A másnap azonban a férfinak ködös, mondjuk ki, teljes homály volt, a lány pedig félelmében, hogy a buja fiúk elé vetik és egyéb meglepetések miatt úgy döntött kereket old és 8 év teljes önsanyargatásba, sebek nyalogatásába kezd, roppant szűzi életmódot folytatva. Azonban a honvágy és a szíve hazahúzta, így elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb újra ágyban találja magát szíve választottjával, amit egy dél-amerikai szappanopera első felvonása és Dawg ősbunkósága biztosít is. Itt nincs drogbáró, csak egyszerű tiltott fegyverkereskedés, ám mégis nagyban nyomva, hiszen rakéták cserélnének gazdát, amelyben a lány egy gyanútlan áldozat, Dawg pedig az üzletet megakadályozó rendvédelmis. Csihi-puhi, lövöldözés és Crista azt veszi észre, hogy már meg is zsarolták, élete szerelme választás elé állítja, börtön vagy szex, a lány pedig a könnyű utat választja, különben nem is lenne értelme a könyvnek.

„A lány tudta, hogy a helyzete el van baszva. Azt lehet, hogy még nem tudta, mennyire meg is lesz baszva, de a helyzete egyértelműen el volt.”

Számomra ez a mondat már az elején megadta az alaphangulatot és felidézte a Buja fiúkat, hogy bizony most se számítsak finom erotikára, itt csak dugni fognak ezerrel. Kissé el is gondolkodtatott, hogy kell-e ez nekem, de ekkor még kíváncsi voltam a szereplőkre.

A Mackay unokatesók, a három buja fiú teljes valójában színre lépett, hogy most Dawgot és nőjét segítsék ki a slamasztikából. Rowdy és Kelly már boldog jegyespár, Natches pedig egyre távolabb kerül a többiektől, de ez sem akadályozza, hogy segítő kezet nyújtson. Dawg pedig teljes főszerepet követel, bármi áron valóra akarja váltani Cristáról szőtt erotikus álmait. Sajnálatomra azonban Dawgot igen hamar egy bunkó pöcsnek könyveltem el. A zsarolás az egy dolog, erotikus irodalomban azt mondom miért ne, akár lehet egy jó fantázia is, viszont némi szankció amit megkövetelt már túl arrogánssá tette a szememben. Na meg a remek férfi, ha meghallja az "Erre még nem vagyok kész." mondatot, akkor nagylelkűen elodázza a szeretkezést (legalábbis úgy tűnt), de már sliccét lehúzva közli, hogy azért leszophatnál cukipofa (nem szó szerint idéztem). Itt küldtem volna el a fenébe minden ocsmányságot ordibálva a fickót. Egyébként Cristát sem kell félteni, hiába sírt 8 éven keresztül Dawg után, azért nem olyan érzékeny teremtés, (bár mégsem olyan kemény csaj, mint az előző kötetben hatott, így csalódtam kissé benne)  kis kéretés után nagyon is készséges tud lenni.

Hosszú oldalakon keresztül és nem kevésszer lettek egymáséi és ezzel roppant finoman fogalmaztam. Talán jobban átjött némi szenvedély, mint az előző részben, de azért a jelenetek nem lettek rövidebbek és kevésbé unalmasak. Forró, szűk és nedves punci jutott bőven, a szűzi életet élő lány vérprofin nyomta az orált, Dawgnak pedig határozott elképzelései voltak még, hogy mely szűk nyílásba szeretné dugni a farkát. Cukipofa (milyen „kedves” becézgetés) viszont nagyon élvezte, hogy hihetetlen orgazmussorozatban van része és még keményebb menetért könyörgött. Romantikus lelkemnek kissé lohasztó ez a nyersesség, főleg, ha a szereplőkkel sem vagyunk puszipajtások. Nem érzem azt, hogy a közönségesség valóban erotikus lenne, bár fene tudja Maya Banksnél ez miért is nem zavart igazán. A szereplők egyébként nem csak az élvezetért múlatták együtt az időt, szerelmesek a drágák, már Dawg is bevallja, az írónő pedig igyekezett bizonyítani is a mélyebb érzéseket, a végére még talán el is hittem őket. 

Hogy a történetnek valóban legyen története, a buja fiúk most arra keresték a választ, hogy ki akarta gyanúba keverni a lányt és ugyan miért. A megoldásra nem nehéz rájönni, tálcán kínálják nekünk, szóval tanultam az előző részből, mert most azonnal kiszúrtam a rosszfiút. A „nyomozás” egyébként elég vérszegény volt, a végére akadt csak talán némi izgalom.

Nem is tudom kit kellene megróni, magát az írónőt vagy a fordítót, de hullámokban elöntötték az oldalakat "a férfi" szavak. Ne mondja nekem senki, hogy nincs legalább öt szinonimája, ami még modernül is hangzik, de úgy látszik ebben a tekintetben sem vittek változatosságot a szövegbe.

Ezek után elolvasom-e a folytatást? Számomra most derült ki, hogy ez bizony nem egy trilógia, hiszen még vannak további kötetek, és a leendő főszereplőket egy picit már ismerhetjük is, így nem csak egy kötetet kellene „kibírni”, tehát valóban gondolkodóba estem. Viszont Natches érdekel. Egyrészt mert most határozottan magányosnak érzi magát, kirekesztettnek, elhagyatottnak, akit otthagytak egy nő miatt a barátai, tehát kissé szenved a lelkem. Másrészt viszont nekem úgy tűnt, hogy ő kapta a legnagyobb pofonokat, szó szerint verést az élettől, tehát sebzett lelkű is, így hogy tudnék neki ellenállni. 

Lora Leigh - Buja fiúk

Kiadó: Ulpius-ház, 2012

Oldalszám: 320

Ár: 3490 Ft

Buja fiúk 1.

Úgy tűnik, hogy az Ulpius-ház kiadónál a paranormális romantikus regényeket az erotikus könyvek váltják fel, hiszen A szürke ötven árnyalata után már piacra is dobták Lora Leigh Buja fiúk sorozatának nyitó kötetét és már előrendelhetők Sylvia Day könyvei is. Eddig vámpírok, természetfeletti lények szenvedélytől fűtött kapcsolatairól olvashattunk, most azonban hús-vér, hétköznapi emberek szexcsatáit kapja az erre érdeklődést mutató olvasó. Maya Banks után már tudom, hogy alapvetően az érdeklődés meg van bennem is a csupán erotikát nyújtó könyvek iránt, bár személy szerint nem hiszem, hogy ez a műfaj hazánkban megtöltené a kiadó kasszáját. Mindenesetre én megnéztem magamnak ezeket a buja fiúkat.

A történet:

„Rowdy Mackay nyolc éve hagyta el az otthonát, mert túlságosan gyenge volt ahhoz, hogy ellenálljon a fiatal Kelly Benton csábításának. Tengerészgyalogosként biztonságos távolba került a kísértéstől és a nővé érett, kentucky kis boszorkától. Most azonban hazatért, és készen áll rá, hogy belekezdjen azokba az erotikus játékokba, amelyek híre miatt ő, és a két unokatestvére három megyés körzetben kiérdemelte a Buja Fiúk nevet.

Noha ugyanez volt Kelly álma is – érezni annak a fiúnak forró vágyát, akit úgy kíván, de rátámadt valaki, aki még mindig vadászik rá. Kelly immár retteg a férfiak érintésétől. Most, hogy a félelem és a vágy hadakozik a lányban Rowdy minden erejével azon van, hogy megóvja őt egy idegen halálos fenyegetésétől, megszabadítsa a démonjaitól, és hogy érzéki vágyait olyan elemi erővel elégítse ki, amilyet egyikük sem tudott elképzelni.”

Gondolatok:

Na, ez volt az igazi erotikus regény (még ha nem is a legjobb fajtából) és össze sem hasonlítható A szürke ötven árnyalatával. Hogy miért? Mert bárki bármit mondjon is, a szürkében volt romantika, voltak érzelmek és voltak karakterek. Ez a történet kétszáznyolcvanhat oldal kefélés, amely alapvetően nem lepett meg, és sokkal több vulgaritásra voltam felkészülve, de csak a végére lendült bele az írónő. Az elején még finomabban lendülnek bele, hiszen a lányt hozzá kell szoktatni az intimitáshoz, és amikor nem dugnak, akkor akarnak, csak megzavarják őket. Szex van veszekedés helyett és szex van, mert mindig egymás testére, érintésére vágynak. Csakhogy ez a szex nem elég egy jó történethez.

Kissé deja vu érzésem volt már olvasás előtt is, de közben még inkább, hiszen a megtámadt lány és hírhedt srácok esetét Maya Banks már ellőtte két folytatásos novellában a Vénuszdombi mesékben, és ez a történet csak kis mértékben tér el tőle és az igazat megvallva alul is maradt. Mindenesetre nem erre mondanám, hogy a kötet gyenge pontja lenne.

Amivel jómagam nem voltam elégedett azok a szereplők. Egyrészt nem tudtam megbarátkozni a (bece)nevekkel, Rowdy, Dawg, Natches és Kelly. Ahányszor elhangzott a Kelly név, nem egyszer társulva vele a „jézusom”, „oh, istenem” mindig egy… bocsánat, de egy pornópicsa képe úszott be a képzeletembe, viszont a könyvbéli Kelly karaktere azért nem egészen ilyen. A fiúkról jóformán semmi információt nem kaptam, nem éltek a képzeletemben és legfőképp nem is használta őket az írónő. Egyikre se mondanám, hogy felkeltette volna az érdeklődésem. Egyesével semmiképp, viszont hárman akár jók is lehettek volna és azt hittem, hogy nem véletlenül alkotta meg az írónő a buja fiúkat. Bevallom őszintén vártam volna, hogy az összeszokott hármas kényeztesse Kellyt, de egy próbálkozáson kívül, amit bánatomra megszakítottak, lényegében pont az ellenkezője történt. Kelly vonakodott igent mondani a fiúknak, Rowdyban pedig hirtelen feltámadt a birtoklási vágy, így közösködésről szó sem lehetett, amit a két hoppon marad srác is nehezen viselt.

Tehát maradtak a hétköznapi duó szeretkezései, csakhogy nem sok változatossággal. Nem volt semmi pikáns, igazán izgató jelenet, csak egyszerű dugás, többnyire ugyanabban a pozitúrában. Egyetlen jelenetnél tudtak egy kis újat mutatni, amiről még nem olvastam, de semmi több. A testi vágy remekül átjött a két szereplő között, de mélyebb érzések leginkább üres szavaknak tűntek, igaz nem tartom kötelezőnek az ilyen könyveknél, hogy megéljem a nagy szerelmet, de azért valami csak szivároghatott volna a lapokról, akkor talán jobban szimpatizálok a párossal.

Érdekes, hogy bár jóval nagyobb hangsúlyt fektetett az írónő a szexnek, és azt egész unalmasan tálalta, addig a Kellyt megtámadó fickóban, tetteiben, múltjában sokkal több fantáziát láttam, pedig alig-alig kapott szerepet. Szívem szerint átemelném a történetét és további áldozatokkal megspékelve mondanám Karen Rose-nak, hogy mi lenne, ha írna hozzá egy krimit. Szerintem egész jó lenne. Itt viszont ne keressük a krimiszál lehetőségét sem, mert nem erre ment ki a játék, csupán elő akarták csalogatni a nyulat a bokorból.

Összességében egy kis változatosság kellett volna és kidolgozottabb karakterek, akkor egy korrekt erotikus történet lehetett volna, így viszont egy kissé unalmas volt. Hiányoltam továbbá, hogy néhány mondatban elintéztük a "hogyan lettek a buja fiúk" történetet is, remélem azért a két fiúnál is csurran-csöppen némi új gondolat. A következő kötet főhőse Dawg, aki most hevesen tiltakozik a szerelem ellen, de leendő párjával már megkezdte a harcot, és most úgy érzem, adok nekik esélyt, de remélem, hogy ennél jobban teljesítenek.

3 pont