Lora Leigh - Buja fiúk

Kiadó: Ulpius-ház, 2012

Oldalszám: 320

Ár: 3490 Ft

Buja fiúk 1.

Úgy tűnik, hogy az Ulpius-ház kiadónál a paranormális romantikus regényeket az erotikus könyvek váltják fel, hiszen A szürke ötven árnyalata után már piacra is dobták Lora Leigh Buja fiúk sorozatának nyitó kötetét és már előrendelhetők Sylvia Day könyvei is. Eddig vámpírok, természetfeletti lények szenvedélytől fűtött kapcsolatairól olvashattunk, most azonban hús-vér, hétköznapi emberek szexcsatáit kapja az erre érdeklődést mutató olvasó. Maya Banks után már tudom, hogy alapvetően az érdeklődés meg van bennem is a csupán erotikát nyújtó könyvek iránt, bár személy szerint nem hiszem, hogy ez a műfaj hazánkban megtöltené a kiadó kasszáját. Mindenesetre én megnéztem magamnak ezeket a buja fiúkat.

A történet:

„Rowdy Mackay nyolc éve hagyta el az otthonát, mert túlságosan gyenge volt ahhoz, hogy ellenálljon a fiatal Kelly Benton csábításának. Tengerészgyalogosként biztonságos távolba került a kísértéstől és a nővé érett, kentucky kis boszorkától. Most azonban hazatért, és készen áll rá, hogy belekezdjen azokba az erotikus játékokba, amelyek híre miatt ő, és a két unokatestvére három megyés körzetben kiérdemelte a Buja Fiúk nevet.

Noha ugyanez volt Kelly álma is – érezni annak a fiúnak forró vágyát, akit úgy kíván, de rátámadt valaki, aki még mindig vadászik rá. Kelly immár retteg a férfiak érintésétől. Most, hogy a félelem és a vágy hadakozik a lányban Rowdy minden erejével azon van, hogy megóvja őt egy idegen halálos fenyegetésétől, megszabadítsa a démonjaitól, és hogy érzéki vágyait olyan elemi erővel elégítse ki, amilyet egyikük sem tudott elképzelni.”

Gondolatok:

Na, ez volt az igazi erotikus regény (még ha nem is a legjobb fajtából) és össze sem hasonlítható A szürke ötven árnyalatával. Hogy miért? Mert bárki bármit mondjon is, a szürkében volt romantika, voltak érzelmek és voltak karakterek. Ez a történet kétszáznyolcvanhat oldal kefélés, amely alapvetően nem lepett meg, és sokkal több vulgaritásra voltam felkészülve, de csak a végére lendült bele az írónő. Az elején még finomabban lendülnek bele, hiszen a lányt hozzá kell szoktatni az intimitáshoz, és amikor nem dugnak, akkor akarnak, csak megzavarják őket. Szex van veszekedés helyett és szex van, mert mindig egymás testére, érintésére vágynak. Csakhogy ez a szex nem elég egy jó történethez.

Kissé deja vu érzésem volt már olvasás előtt is, de közben még inkább, hiszen a megtámadt lány és hírhedt srácok esetét Maya Banks már ellőtte két folytatásos novellában a Vénuszdombi mesékben, és ez a történet csak kis mértékben tér el tőle és az igazat megvallva alul is maradt. Mindenesetre nem erre mondanám, hogy a kötet gyenge pontja lenne.

Amivel jómagam nem voltam elégedett azok a szereplők. Egyrészt nem tudtam megbarátkozni a (bece)nevekkel, Rowdy, Dawg, Natches és Kelly. Ahányszor elhangzott a Kelly név, nem egyszer társulva vele a „jézusom”, „oh, istenem” mindig egy… bocsánat, de egy pornópicsa képe úszott be a képzeletembe, viszont a könyvbéli Kelly karaktere azért nem egészen ilyen. A fiúkról jóformán semmi információt nem kaptam, nem éltek a képzeletemben és legfőképp nem is használta őket az írónő. Egyikre se mondanám, hogy felkeltette volna az érdeklődésem. Egyesével semmiképp, viszont hárman akár jók is lehettek volna és azt hittem, hogy nem véletlenül alkotta meg az írónő a buja fiúkat. Bevallom őszintén vártam volna, hogy az összeszokott hármas kényeztesse Kellyt, de egy próbálkozáson kívül, amit bánatomra megszakítottak, lényegében pont az ellenkezője történt. Kelly vonakodott igent mondani a fiúknak, Rowdyban pedig hirtelen feltámadt a birtoklási vágy, így közösködésről szó sem lehetett, amit a két hoppon marad srác is nehezen viselt.

Tehát maradtak a hétköznapi duó szeretkezései, csakhogy nem sok változatossággal. Nem volt semmi pikáns, igazán izgató jelenet, csak egyszerű dugás, többnyire ugyanabban a pozitúrában. Egyetlen jelenetnél tudtak egy kis újat mutatni, amiről még nem olvastam, de semmi több. A testi vágy remekül átjött a két szereplő között, de mélyebb érzések leginkább üres szavaknak tűntek, igaz nem tartom kötelezőnek az ilyen könyveknél, hogy megéljem a nagy szerelmet, de azért valami csak szivároghatott volna a lapokról, akkor talán jobban szimpatizálok a párossal.

Érdekes, hogy bár jóval nagyobb hangsúlyt fektetett az írónő a szexnek, és azt egész unalmasan tálalta, addig a Kellyt megtámadó fickóban, tetteiben, múltjában sokkal több fantáziát láttam, pedig alig-alig kapott szerepet. Szívem szerint átemelném a történetét és további áldozatokkal megspékelve mondanám Karen Rose-nak, hogy mi lenne, ha írna hozzá egy krimit. Szerintem egész jó lenne. Itt viszont ne keressük a krimiszál lehetőségét sem, mert nem erre ment ki a játék, csupán elő akarták csalogatni a nyulat a bokorból.

Összességében egy kis változatosság kellett volna és kidolgozottabb karakterek, akkor egy korrekt erotikus történet lehetett volna, így viszont egy kissé unalmas volt. Hiányoltam továbbá, hogy néhány mondatban elintéztük a "hogyan lettek a buja fiúk" történetet is, remélem azért a két fiúnál is csurran-csöppen némi új gondolat. A következő kötet főhőse Dawg, aki most hevesen tiltakozik a szerelem ellen, de leendő párjával már megkezdte a harcot, és most úgy érzem, adok nekik esélyt, de remélem, hogy ennél jobban teljesítenek.

3 pont