A végzet ereklyéi 4.
Első reakcióm, amikor megtudtam, hogy A végzet ereklyéi mégsem egy egyszerű trilógia lesz, természetesen az öröm volt, hiszen egy remek világba csöppenhetek majd vissza, ahol az összes szereplő a szívemhez nőtt és bizony jónéhányuk sorsa még sok lehetőséget rejt.
Mit ne mondjak az Üvegváros, mint a Valentine elleni csata csúcspontja igencsak magasra tette a lécet és a CoFA megjelenése után külföldön és hát néhányan nálunk is rebesgették, hogy a folytatás cseppet sem tudta megütni azt. Én is erősen megkérdőjeleztem, hogy Clare tud-e egy Valentine Morgensternhez méltó új főgonoszt kreálni, ami számomra igen fontos momentum. Kíváncsian vártam, hogy Simon előtérbe kerüljön, hiszen zabálom az édes buksiját és már előre csillogott a szemem, hiszen Alecről és Magnusról is sokat pusmogtak a rajongók.
Nem is tudom miért lepődtem meg, hogy megint máshogy járt az agyam, mint az írónőnek, cseppet sem ilyen történetet képzeltem volna a folytatásba, természetesen ez a leginkább a felszedett információmorzsáknak köszönhető, hiszen némelyikbe túl sokat, másokba túl keveset képzeltem, így az arányok jelentősen felborultak a fejemben. A lényeg azonban az, hogy ha nehezen is indult a történet, csak lassan döcögtünk jó ideig, olyan hihetetlen sebességbe kapcsolt a befejezésre, hogy aki ezek után nem várja türelmetlenül a folytatást, az sosem volt igazi rajongó.
Mit ne mondjak az Üvegváros, mint a Valentine elleni csata csúcspontja igencsak magasra tette a lécet és a CoFA megjelenése után külföldön és hát néhányan nálunk is rebesgették, hogy a folytatás cseppet sem tudta megütni azt. Én is erősen megkérdőjeleztem, hogy Clare tud-e egy Valentine Morgensternhez méltó új főgonoszt kreálni, ami számomra igen fontos momentum. Kíváncsian vártam, hogy Simon előtérbe kerüljön, hiszen zabálom az édes buksiját és már előre csillogott a szemem, hiszen Alecről és Magnusról is sokat pusmogtak a rajongók.
Nem is tudom miért lepődtem meg, hogy megint máshogy járt az agyam, mint az írónőnek, cseppet sem ilyen történetet képzeltem volna a folytatásba, természetesen ez a leginkább a felszedett információmorzsáknak köszönhető, hiszen némelyikbe túl sokat, másokba túl keveset képzeltem, így az arányok jelentősen felborultak a fejemben. A lényeg azonban az, hogy ha nehezen is indult a történet, csak lassan döcögtünk jó ideig, olyan hihetetlen sebességbe kapcsolt a befejezésre, hogy aki ezek után nem várja türelmetlenül a folytatást, az sosem volt igazi rajongó.




