A következő címkéjű bejegyzések mutatása: A végzet erekléyi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: A végzet erekléyi. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. márc. 7.

Cassandra Clare - Bukott angyalok városa

A végzet ereklyéi 4. 

Első reakcióm, amikor megtudtam, hogy A végzet ereklyéi mégsem egy egyszerű trilógia lesz, természetesen az öröm volt, hiszen egy remek világba csöppenhetek majd vissza, ahol az összes szereplő a szívemhez nőtt és bizony jónéhányuk sorsa még sok lehetőséget rejt.
Mit ne mondjak az Üvegváros, mint a Valentine elleni csata csúcspontja igencsak magasra tette a lécet és a CoFA megjelenése után külföldön és hát néhányan nálunk is rebesgették, hogy a folytatás cseppet sem tudta megütni azt. Én is erősen megkérdőjeleztem, hogy Clare tud-e egy Valentine Morgensternhez méltó új főgonoszt kreálni, ami számomra igen fontos momentum. Kíváncsian vártam, hogy Simon előtérbe kerüljön, hiszen zabálom az édes buksiját és már előre csillogott a szemem, hiszen Alecről és Magnusról is sokat pusmogtak a rajongók.
Nem is tudom miért lepődtem meg, hogy megint máshogy járt az agyam, mint az írónőnek, cseppet sem ilyen történetet képzeltem volna a folytatásba, természetesen ez a leginkább a felszedett információmorzsáknak köszönhető, hiszen némelyikbe túl sokat, másokba túl keveset képzeltem, így az arányok jelentősen felborultak a fejemben. A lényeg azonban az, hogy ha nehezen is indult a történet, csak lassan döcögtünk jó ideig, olyan hihetetlen sebességbe kapcsolt a befejezésre, hogy aki ezek után nem várja türelmetlenül a folytatást, az sosem volt igazi rajongó.

2011. máj. 20.

Cassandra Clare - Üvegváros

A végzet ereklyéi 3.

Persze az ember számít rá, hogy az elvben trilógiának szánt sorozat befejező kötete nagyot fog ütni, de mégis majdnem egy év telt el, mióta a Hamuvárost befejeztem. Megjelenéskor se cuppantam rá a könyvre, egy hónapot váratott magára. Így először a második kötetet vettem újra a kezembe, egy kis emlékezetfrissítés gyanánt, meg hogy hangulatba kerüljek a nagy harc előtt. Mert ez aztán harc volt a javából, több száz oldalon keresztül.

Cassandra Clare - A végzet ereklyéi 1-2.


A kis tudatlan mit sem tudván ki légyen Cassandra Clare, elkezdte olvasni már nem is tudja hány évvel/hónappal ezelőtt a Csontváros nevű ifjúsági könyvet. Mondhatni bűvölet lett első látásra, már az első oldalaktól kezdve. Beszippantotta a gyanútlan olvasót ez a mágikus, rejtett világ. Egy könyv az angyali felmenőkkel rendelkező Nephilimekről, az Alvilágiakról (lükantrópok, vámpírok, tündérek) és démonokról. Egy szinte vakon, a céljainak és elhatározásainak élő gonosszal, aki bárkit/bármit feláldozna, hogy a világ az ő elveit kövesse. Vele szegül szembe egy maroknyi fiatalból és idősebbekből álló csapat, barátok, családtagok. Az elmaradhatatlan hatalmas, de tiltott szerelem is meglegyinti a lapokat, de olyan szépen keveredik az akcióval és a gonosz elleni harccal, hogy nem megy át egy szívszerelmes történetbe. Hanem megmaradt egy mágikus világba teremtett fantasy történetnek, ahol csak ki kell nyitni a szemet és már mindjárt egy másik város tárul a szemünk elé.

Igen, én voltam a tudatlan olvasó, akit az ujja köré csavart a történet, a szereplők, de talán legfőképp a világ. Olvasás közben a Harry Potter könyvek jutottak eszembe, ahol Rowling egy olyan világot teremtett, ami igazán nem mondható átlagosnak, sok köze nincs a valósághoz és annyira átjön a hangulat, a képi világ, mintha tényleg én is ott lennék. Ezek után lettem felvilágosítva, hogy Clare HP fanficek írásaival is híres, így már nem meglepő, hogy ennyire jól megy neki a mágia.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...