 |
Kiadó: Gabo, 2012
Oldalszám: 422
Ár: 2290 Ft
|
Mondhatnám, hogy Johanna Lindsey az egyik kedvenc romantikus szerzőm, hiszen ő alkotta meg a Malory család történeteit, amelyek bizony a kedvencek között vannak, viszont a nagy imádat ellenére sem rohantam a többi könyvét elolvasni. Nem csak a régieket nem olvastam, de még az újakat sem nagyon. Általában hiányzott az azonnali lelkesedés egy-egy megjelenő újdonsága kapcsán, de a várólistámat azért gazdagítottam velünk. Szerintem hasonló sorsra jutott volna ez a könyv, a csodás borítója ellenére is, ha nem lett volna az online olvasható első oldalak legtetején az 1152-es évszám. Ennyi elég is volt, hogy azonnal akarjam, hiszen imádom a történelmi romantikát, és az utóbbi hetekben meg is szaporodott az itthoni gyűjteményem, és akkor már ez sem maradhatott ki.
A történet:
Adva van egy fiatal szűz leány, akit a féltestvére egy vénemberhez kényszerített feleségül, hogy egy gyerek révén szerezzen magának hatalmat és hadsereget. Csakhogy az újdonsült férjet a nászéjszaka előtt utoléri a halál, így pedig örökösről szó sem lehet. Azonban Gilbert hatalomvágya határtalan, ezért rögtönözni kényszerül, és Rowena nem menekül meg szüzessége elvesztésétől, hiszen egy lekötözött férfit hoznak neki, és némi jó tanácssal látják el a tudatlan lányt a gyereknemzésről... Warrick vesztét szőke haja és szürke szeme okozza és három napi raboskodás után bosszút forral a lány ellen.
Gondolatok:
Tökéletes példája a gyűlölve szeretni könyvnek. A szereplők gyűlölve szerették egymást, én pedig gyűlölve szerettem olvasni.
Egész hosszú ideig hitetlenkedve, döbbenten, néhol undorodva, haragosan olvastam a könyvet. Nem szokatlan a romantikus olvasmányaimban, hogy a fiatal lányt egy öregúrhoz akarják kényszeríteni, de általában ez meghiúsul, hiszen egy jóképű lovag megmenti a lányt ettől a sorstól. Itt viszont eljutunk a nászéjszakáig, ahol a majd százéves kéjenc tata játékra hívja ifjú aráját, hiszen a lottyadt fütykös magától már nem fog harcra készen állni. Azonban mindenki szerencséjére az öreg már olyannyira nem bírta, hogy nemhogy a lányra, hanem egyszerűen a padlóra zuhant. Kissé fel is lélegeztem, de aztán jött a helyettes láncra kényszerítése, amelyről a fülszöveget olvasva még azt hittem kissé vicces is lesz, de itt szinte szó szerint megerőszakolás történt, amely bár nem volt olyan brutális, de mégis csak erőszak. Szegény lányt is elég célirányos utasításokkal látták el, kissé primitív módon, amelyhez megint nem vagyok hozzászokva, pedig olvastam már egy s mást. De a három nap hamar eltelt és megint feléledt bennem a remény, hogy az újbóli találkozás, a bosszú már szórakoztató lesz. Csakhogy akkor még nem tudtam Warrick bosszúszomjas oldaláról és megint nem azt kaptam, amit vártam. Csökönyös szamár volt, dühvel telve, aki a szemet szemért revans után is tovább gyötörte, alázta a lány. Szinte már emberszámba sem vette, mintha csak piszok lenne a csizmája sarkán, és hogy meghallgassa mentségeit, okait, múltját... áááá.... őt ilyenek nem érdeklik, csak amit vele tett. Közben meg a férfi is a nő rabjává vált, nem csak ő gyötörte a nő testét, de ezzel saját maga alatt is vágta a fát, mert a vágytól már majd eszét vesztette, de akkor is oly sokáig tartotta magát a bosszúhoz.
Sajnálom kissé, hogy Rowena ennyire le lett alacsonyítva és alig mutathatta meg, hogy nem csak szép, de okos is, bár rendkívül befolyásolható. Jó lett volna, ha az édesanyja és Lord Sheldon hamarabb megjelenik. Warrick pedig lehetett volna kevésbé seggfej, nagyon sok idő kellett, hogy levetkőzzem ellenszenvem vele kapcsolatban.
És hiába tűnik úgy, hogy taszított a bevezetés, dühített a folytatás és
igen a szereplőket is több esetben püföltem volna, de akkor is valahogy
átjött egy megszokott romantikus macska-egér játék, amit minden vegyes
érzelmemmel együtt szerettem olvasni. Néhol kissé perverz, talán
nyersebb, mint egy átlag történelmi romantikus, de az ellenállás, a vágy és a kor azért még mindig szórakoztató.
4 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése