 |
Kiadó: Ulpius-ház, 2012
Oldalszám: 524
Ár: 3999 Ft
|
Ötven árnyalat-trilógia 1.
Az Ulpius kiadó újfent próbára tett. Amint
elkezdték reklámozni az Ötven árnyalat-trilógiát felcsillant a szemem, mert
személy szerint szeretem az erotikus történeteket, és kifejezetten BDSM
központú könyvet sem vettem még a kezembe, bár azért néhány olvasmányom többek
közt érintette ezt is. Úgy gondoltam, ha már a Kelly kiadó nem óhajtja
megjelentetni Maya Bankstől az Édes megadás folytatását, a teljes
alárendeltséget megkövetelő Damon Roshe főszereplésével, akkor egy Christian
Grey kárpótlásként szolgálhat. Viszont amilyen agresszív reklámkampányt
folytatott a kiadó hónapokon keresztül, az már kezdte kikezdeni az
idegeim. A kiábrándító jelzők, az állandó tukmálás majdnem elvette a kedvem az
olvasástól, de kitartottam. Úgy érzem azt kaptam, amit ettől a könyvtől vártam, így csalódást semmiképpen nem okozott, bár a körülötte zajló nagy felhajtást máig nem értem.
A történet:„Amikor Anastasia Steele, az irodalom szakos egyetemi hallgató interjút készít Christian Greyjel, az ifjú vállalkozóval, gyönyörű, okos és ijesztő férfival találja szemben magát. A nem e világban élő és ártatlan Ana megretten, amikor ráébred, hogy akarja ezt a férfit, és annak rejtélyes tartózkodása ellenére kétségbeesetten próbál közelebb kerülni hozzá. Grey, aki képtelen ellenállni Ana csendes szépségének, eszének és független szellemének, elismeri, hogy ő is akarja a lányt – de a saját feltételei szerint.Ana, akit egyszerre ijeszt és izgat Grey szokatlan szexuális ízlése, habozik. Greyt minden sikere – multinacionális vállalkozásai, hatalmas vagyona, szerető családja – ellenére démonok gyötrik és az önuralom kényszere emészti. Amikor a pár vakmerő, szenvedélyes viszonyba kezd, Ana fölfedezi Grey titkait és tulajdon, sötét vágyait.”
Gondolatok:
Ezt a könyvet aztán sok oldalról meg lehetne
közelíteni. Hosszú oldalakon keresztül lehetne elemezni, kibeszélni a
történetet, az írót, a fordítót, magát a kiadót, hozzáállást külföldön és
hazánkban, hiszen mégiscsak egy világot meghódító, és az eladási statisztikák
ellenére roppant vegyes fogadtatást kapó bestsellerről, mondhatni botránykönyvről van szó. Én mégis
szeretném ezt egy egyszerű erotikus könyvként kezelni, mert igazából az, semmi
több. Karakterekben, történetvezetésben semmiképp nem emelkedik ki a többi
romantikus könyv közül, egyedül a vállaltan BDSM vonalon mozgó erotika teszi
kissé egyedivé, és ezzel együtt beszédtéma tárgyává, hiszen ami az egyikünknek
fűszer, az a másikunknak csak fintorgásra késztető adalék. Én az előbbi
kategóriájába tartozom, hiszen szeretek romantikus és erotikus történeteket
is olvasni, így nem ért meglepetésként, hogy azok közé tartozom, akiknek a könyv –
minden hibája ellenére - tetszett.
Az elsőkönyves tapasztalatlan írónő nem találta
fel a spanyolviaszt, hiszen nem egyszer találkozhattunk már saját szabályai
szerint élő, keménynek, érzéketlennek tűnő gazdag üzletemberrel, akit rabul ejt
egy ártatlan fiatal lány érintetlensége, naivsága, szépsége. Hősnőnk is tipikus
romantikus női karakter, akivel az olvasó ritkán szimpatizál, hiszen egy idő
után már idegesítővé válik az állandó pirulása, sírása, csetlése, botlása,
ráadásul Ana-t még megáldották egy belső istennővel, aki bizony már elveszne a
test örömeiben és Ana közvetítésén keresztül ezt számtalanszor a tudtunkra is
adja, és egy idő után azt kezdjük érezni, bár ne tenné. Ahogyan lassan
unalmassá válik a basszanytú, szent tehén kissé idétlen káromkodás is, az meg
pláne, hogy lépten-nyomon valakinek tátva marad a szája. Azonban ezekért nem a szereplőkön
verem le a port, hanem az amatőr írón, aki bizony kissé színtelen stílusban
írta meg történetét, és köztudottan a magyar fordító sem próbálta meg javítani
a szöveg minőségét. Viszont a rengeteg szóismétlésen túl nem látok kivetni valót
a könyvben.
Nem dobom el az agyam és égetem rá a Twilight
billogot, hiszen amíg a képzeletemben nem egy Edward – Bella páros, sőt a filmek
után egy Rob - Kristen kettős lepedőakrobatikázik, addig engem nem
zavar az a néhány felismerhető közös vonás és teszek rá mi ihlette a
történetet. Mondjon bárki bármit, Christian Grey nekem aztán nem Edward Cullen,
sőt inkább el se képzelem, mert nekem attól támad röhöghetnékem.
Mivel hozzám is eljutottak a nagyvilág
híresztelései, kíváncsi voltam mennyire lesz extrém - esetleg durva - a történet
a szexet illetően, bár már akkor volt egy olyan érzésem, hogy nem tudnak olyat
írni, amin igazán meg tudnék botránkozni, még annak ellenére sem, hogy netán
valamit nem szeretnék jómagam átélni a valóságban. A megérzésem pedig be is
bizonyosodott, hiszen olvasva ezt a könyvet, olvasva számos paranormális
romantikus sorozat, de vehetnék néhány egyszerű romantikus történetet is, azt
mondhatom sok újdonsággal nem szolgált. Nem találom durvának, se
megbotránkozatónak, sőt sokkal visszafogottabb, mint vártam volna, de
elfogadom, hogy nem minden ember vevő erre a témára.
Mivel kifejezetten az erotikus könyvek közé
sorolandó, így nem ért meglepetésként, hogy a sokak által cselekmény nélkülinek
mondott történet a szerződés megvitatására és a szexuális aktusokra koncentrál,
eléggé naturalista leírásban. És ha már szerződés… én nagyon élveztem
olvasni sorait, a megvitatandó tételeket, a szokatlan téma és a szakszöveg
párosítása pedig engem mosolyra késztetett. Az e-mailek sem hagytak hidegen,
már más szerzőknél is csíptem a kommunikáció ezen formáját. Hol komoly, hol flörtölő, évődő, megmosolyogtató. Mindenképpen jó ötlet volt beletenni.
Amit kissé sajnálok, hogy a számomra fő vonzerőt
képező karakter, Christian egy kissé kiforratlannak tűnik. A hirtelenek
hangulatingadozásai, majdhogynem személyiségei váltakozása által még
megfoghatatlan számomra. Első pillanattól fogva, alig néhány mondatos szóváltás
után Ana rásüti az irányításmániás jelzőt, és sokáig úgy éreztem, hogy
tettekkel nincs alátámasztva, de állandóan csak irányításmániásnak nevezi,
semmi szinonima, semmi igazi ráutaló magatartás, így ez kissé erőltetettnek
tűnt. Majd Christian egyik pillanatban hidegen parancsolgat, „ezt tudom adni, ez
vagyok én, teszed amit mondok vagy hagyjuk abba”, a másik pillanatban meg
hirtelen felbukkan, mint akinek összetörik a szíve, ha szerelmese elhagyja.
Egyik pillanatban hűvös, a másikban mézes-mázasan évődő. Jobban örültem volna
egy kis átmenetnek, bár én azért még így is tudtam olvadozni tőle. Ha nem is újkeletű, de érdekes karakter és kíváncsi vagyok a múltja és története további darabkáira, és remélem tud még valami újat mutatni az ágyban is.
Tény és való, hogy nem ajánlom mindenkinek,
de szerintem, ha helyén kezeljük a könyvet, és nem csak a nagy felhajtás miatti
kíváncsiság vezérel az olvasásban, akkor a műfaj kedvelőinek szórakoztató darab
lehet. Én mindenesetre megtartom a polcon és várom a folytatást. Ami vagy jön
vagy nem, hiszen ha az első kötet jól is fogyott, biztos vagyok benne, hogy
sokan rájöttek, hogy nem az ő könyvük és a folytatásra már nem is kíváncsiak,
így viszont megérjük-e egyáltalán a trilógia végét? Az Ulpiusnál sajnos ez egy
valós kérdés.
4 pont
