Larissa Ione - Csábítás

Kiadó: Egmont Dark, 2012 

Oldalszám: 440

Ár: 3999 Ft

Daemonica 1.

Alig akartam elhinni, hogy magyarul fogok Larissa Ione könyvet olvasni. Annak a Larissa Ione-nak a Daemonica sorozatát, aki újra és újra visszaköszönt a fórumok, bloggerek bejegyzéseiből, mint ajánlott paranormális romantikus szerző, akinek annyira vágytam már olvasni valamely művét, de szinte remélni sem mertem, hogy egyszer valóra válnak az álmaim. És íme, az Egmont kiadó mégis teljesítette.

A történet:

„Tayla, a fiatal őrző élete nem áll másból, mint gyilkolásból. A lány feladata, hogy az emberekre támadó démonoktól megtisztítsa New Yorkot, lehetőleg nyom és nagyobb zűr nélkül. Csakhogy Tayla az utóbbi időben nincs jól: furcsa emlékezetkieséses időszakai vannak, és egy vadászat alkalmával lebénul a jobb oldala. A harcban meghal a társa és legjobb barátnője, Tayla pedig egy különös helyre kerül: egy kórházba, amelynek fekete falait mágikus írásjelek borítják.

Kezelőorvosa, a jóképű Eidolon az első pillanattól kezdve Tayla különös, erotikus álmainak főszereplőjévé válik, miközben a démon férfinak sem közömbös a lány.

Eidolon fajtája a nők szexuális kihasználásának él, mégis Tayla kedvéért hajlandó lenne alávetnie magát a véres és mindkét fél számára életveszélyes párválasztási szertartásnak – még akkor is, ha minden észérv ennek ellentmond…

Vajon Tayla választ kap-e a múlt kérdéseire? Akarja-e, hogy válaszokat kapjon a férfitól? És mi lesz, ha a jövője olyan fordulatokat tartogat, amelyeket a legvadabb álmaiban sem gondolt volna?”

Gondolatok:

Még alig kezdhettem el olvasni a könyvet, mikor fejbevágott a felismerés: már nagyon hiányzott egy jó – és legfőképpen új - paranormális romantikus sorozat. Jelentek meg fantasy kötetek, de a legtöbbjük urban fantasy egy újabb tökös csaj kalandjaival, nem pedig olyan igazi romantikázós, erotikával teli, párra találós történet. Szeretem mindkét műfajt, de a pararománcok terén rájöttem, hogy Ward, Kenyon, Adrian és társaik történetei már évek óta a repertoáron vannak, megjelenésük mondhatni ritka, mint a fehér holló és ha nem is unalmasak még, de bevallom őszintén már nem akkora izgalommal veszem a kezembe az aktuális újdonságaikat. Most pedig a Daemonica első kötet olvasva azt éreztem, hogy bár hasonló dolgokkal játszadozik, mégis annyira üdítő olvasni. Rendkívül élveztem az olvasást.

Már a sorozatcímből is kiderülhet, hogy a vámpírok helyett a démonok veszik át a stafétát és lépnek főszereplővé. Nem is egyféle démon tűnik fel a lapokon, és a velejéig gonosztól az igazán szexiig terjed a skála. Az elején nem egyszer éreztem úgy, hogy elvesztem a teremtmények sokaságában, hiszen nem volt egyszerű magam elé képzelni, beazonosítani és megjegyezni a különféle démoni lényeket, főleg, hogy legtöbb csak röpke pillanatokra bukkant fel, de összességében úgy érzem sikerült felvennem a fonalat.

Az első könyv a három incubusnak született seminus démon legidősebbikéi, Eidoloné – őt követik majd a testvérei -, aki a leginkább önmegtartóztató életet él, mindaddig, míg a faját pusztító egyik vadász fel nem tűnik a kórházában, és fellobbannak köztük a tiltott vágyak. Tiltott, hiszen a lány szentül hiszi, hogy küldetése megszabadítani a világot a gonosztól, így Eidolontól is, a kórház személyzete pedig nem habozna Tayla életére törni, hisz csak a mészárost látják benne, majd azt, aki elvette a legjózanabb doktoruk eszét. Azonban egy idő után kérdésessé válik ki is igazán gonosz, és kiben lehet megbízni.

Pararománchoz hűen előtérbe kerül az erotika, a forró jelenetek, gyorsan, hevesen, szenvedélyesen. Mondjuk egy incubus szereplésével ezt eleve nem tartom túl meglepőnek, hiszen ők erősen szexközpontú lények, és csalódtam volna, ha az erotika csak pislákol a páros között. A történet azonban nem csupán ebből áll, hiszen a háttérben az ellenséges erőket szövevényes és illegális kapcsolat fűzi össze, amelyet titkok, árulás, összecsapások tarkítanak.

Azt lehet mondani, hogy viszonylag sok szereplőt vonultat fel az írónő, elég sokak gondolataiba is beenged, és meglepő módon jelentős „népirtást” is véghezvisz. Oly sok mindenkiért nem fájt a szívem, csak meglepődtem, hogy ilyen mértékben hullanak jók és rosszak egyaránt.

Nem mondanám, hogy választottam magamnak kedvenc szereplőt, hiszen, akik túlélték, jóformán mind egyformán szimpatikus lettek, valamitől mindenki érdekessé vált, így pedig szeretném jobban megismerni őket. Shade, az átokkal vert titokzatos középső testvér története nem is várat magára túl sokat, őt pedig a vérszívó Lidérc fogja követni. Szeretném, ha viszontlátnám Kynant, a Vadászok vezetőjét is, és erre lehetőséget is látok, hiszen a történet végére közel sem derült fény minden titokra, és neki aztán van miért a végére járni a dolgoknak.

Az írónőhöz fűzött reményeim már nem csak remények, hanem biztos tényekké váltak. Nagyon tetszik az írónő stílusa, és hiába érzek egy kis hasonlóságot Ward világával, Ione démonai most nagyon megtetszettek. A paranormális romantika rajongóinak élvezetes csemege.

A könyvet köszönöm az Egmont kiadónak!

4,5 pont