Katie Fforde Szerelmes levelek c. könyvét pillanatok alatt elolvastam és a várttal ellentétben imádtam. Hiába akarom én nagyon olvasni a Száz boldog esküvőmet az írónőtől, valahogy mégsem jutok el addig, de nagyon kedvező áron be tudtam szerezni ezt a kötetét. Valahol azt mondták, hogy jobb, mint a Szerelmes levelek, máshol azt olvastam, hogy gyengébb. A fülszöveg elég tetszetős, de közel sem fedi a teljes igazságot. Szóval egyáltalán nem erre számítottam.
Mit tegyünk, ha a férjünk lecserél egy szexi, fiatal szőkére? Vagy mit tegyünk, ha az álomesküvő előtt eszmélünk rá, hogy a Nagy Ő mégsem az Igazi? Jo Edwards sohasem tervezte, hogy hajón fog élni. Még azt sem tudja biztosan, hogy szereti-e a vizet. De amikor a férje kidobja, mégis egy állóhajóra költözik… Dora Hamilton sohasem tervezte, hogy meglép a tulajdon esküvőjéről. De amikor eljön a várva várt nap, mégis menekülőre fogja – és egyetlen lehetősége, hogy elfogadja Jo ajánlatát, ő is a hajó fedélzetén keres menedéket… A két barátnő elhatározza, hogy örökre lemond a férfiakról, arra viszont nem számítanak, hogy a pasik hamarosan csőstül rajongják körül őket, sőt, miután kihajóznak, életük legnagyobb kalandja veszi kezdetét.
Mivel nem néztem utána más bloggerek véleményének, így mondhatom, hogy azt senki sem mondta, hogy Jo egy 50 éves nő, míg Dora egy 22 éves csitri, aki majdnem igába hajtotta a fejét. Először elgondolkodtam, hogy akarok én egy ötvenes nőről olvasni?? Majd azon, hogy Dora normális, hogy hagyta magát eljegyezni és az anyjára bízni a teljes szervezősdit, még a saját ruháját sem ő választotta. Na de ennek nincs is jelentősége. Jo hamar belopta magát a szívembe és az ő életének alakulása sokkal jobban érdekelt, mint Doraé.
Az első 80 oldal után kicsit megijedtem, hogy fogom én ezt szeretni úgy igazán, mert a hajózás olyan mértékben jelen volt a könyvben, hogy néha nagyobb cécót csaptak körülötte, mint a főszereplők körül. Szinte már elmehetnék hajószakértőnek, de a kezdeti idegenkedésem elmúlt. És szépen megszerettem mindenkit és elkezdtem szurkolni, hogy mikor jönnek már össze a főhőseink.
A cím igen csalóka, hiszen Hív Amszterdamként úgy gondolná az ember, hogy a könyv elején búcsút intünk Londonnak és megkezdődik az új élet, az új városban, de csak egy hajóvizsgálatra hajókázik át a legénység Hollandiába és az út, a „kaland” sokkal fontosabb, mint az úti cél. Arról nem is beszélve, hogy nagyon kevés időt töltenek az idegen országban.
Dora eddigi életét egy zárt kis burokban töltötte és ezt tágítani igyekszik Tom, aki különböző próbák elé állítja a lányt. Némelyik próbát nem éreztem túl nagy kihívásnak, de Dora persze nem mindig érezte így. Tom az elején még nem volt túl szimpi, még én is megijedtem az elején a barátaitól, a kicsit nomád életstílusától, de a piknikkel bebizonyította nekem, hogy nagyon édes tud lenni.
Jo igyekszik túltenni magát, hogy elhagyták egy fiatalabb nőért, és férje még a képébe vágja, hogy a másik pont olyan, mint ő volt fiatalon. Hát igen Phillip nekem sem lopta be magát a szívembe. Viszont Jo szerintem nagyon szépen túlélte az egészet és kezdte bontogatni a szárnyait, a tehetségét. Kicsit eltúlzottnak éreztem félelmét a kihajózással kapcsolatban és állandóan anyáskodott és főzőtt és főzőtt, de a végére megkapja a boldogságot.
Marcus felbukkanása borítékolta a befejezés kimenetelét és őszintén nagyon bírtam a pasit. Kellően, de egyáltalán nem túlzóan volt nagyképű, rámenős. Bár tudom, hogy ilyen szinte nincs, de imádtam olvasni, hogy a nagy nőcsábász, már a múltban kinézte magának jövendőbeli asszonykáját és most végre nem szalasztja el az alkalmat.
A könyv során annyi teát fogyasztottak el, hogy ha lehet egy évig magam nem szeretnék semmiféle teához hasonló folyadékot meginni. Már túladagoltam magam, de én nem is vagyok vérbeli angol.
Igazából nem egy romantikától tocsogó könyv, inkább lassabban csordogáló történet, ahol a főszereplők megtalálják maguknak a helyes utat és a boldogságot. Akiknek kell jó útra térnek, mások pedig a sarkukra állnak.
Nagyon örültem, hogy sikerült megkedvelnem a történetet, mert az elején tényleg megijedtem, hogy mi lesz velem. Bár nem ragadott magával annyira, mint a Szerelmes levelek, de bebiztosította azt, hogy az írónő összes könyvét be kell szereznem és olvasnom. Az esküvősre még halásznom kell, de szerintem az új Fforde könyv, a Tökéletes ajánlat hamarosan landol nálam.
Persze mondhatják mások erre, hogy limonádé, egyszer olvasós könyv, én mégis úgy érzem, hogy az én kezemben többször fog járni.
4 pont
Az írónő további olvasott könyvei:
Szerelmes levelek tovább
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése